Kedves Kati,
Az első találkozásunkat egy közös ismerősünknek köszönhetem... igazán köszönöm neki, hogy össze hozott Veled a sors. Ennek immár 4 éve.
Az első találkozásunk előtt voltak némi fenntartásaim, nem azért, mert nem hittem volna, hogy vannak az életben dolgok, amik "meg vannak írva", inkább talán a kiváncsiság és kis aggodalom egyvelege miatt.
Ezek mára már mind csak a múlt.... amit az első találkozásunkkor mondtál a múltamról - úgy, hogy soha sem találkoztam Veled, sőt kizárt, hogy bármilyen forrásból is tudtál volna a létezésemről - múltamról, az szinte megdöbbentett. Nem is tudtam, hogy ennyire nyitott könyv lehet egy embernek az élete egy hozzáértő szemével nézve.
Köszönöm Neked, hogy az életem talán egyik legnehezebb időszakában is ott voltál, a tudásoddal segítettél túltenni magamat rajta és úgy mehetek hozzád bármikor is, mint egy régi, nagyon kedves ismerőshöz.
Köszönöm Neked, kívánom, hogy pályafutásod legyen sikerrel és elismeréssel koronázva, hogy még sokáig és nagyon sok mindenkinek segíthess megtalálni az utat.
Köszönöm.
Katyi Mária